SZAKEMBERTÁJÉKOZTATÓ

A MACSKAKAROM

Uncaria tomentosa Willd. DC.
A macskakarom (Uncaria) kétségkívül az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb, sokak szerint a XXI. század gyógynövénye. Jelentőségét többen a malária elleni küzdelemben rendkívül jelentős kinafáéval vetik össze.

Az Uncaria genus a Rubiaceae család (Cinchoneae, Mitragyninae) jellegzetes, nagy fajszámú csoportja. A korábban jelzett (Index Kewensis) 120 Uncaria faj a korszerű kemotaxonómiai és botanikai vizsgálatok eredményeként 34 biztosan azonosított fajra szűkült.

Megjegyzendő, hogy a nevezéktanban még ma is számos következetlenség, megtévesztő elnevezés fordul elő. Valamennyi Uncaria Délkelet-Ázsia, Afrika, Dél-Amerika trópusi övezeteiben honos.

Két faj mutat hasonló gyógyhatást és nyer szélesebb körű felhasználást: az Uncaria tomentosa (Willd. DC.), melyet macskakaromnak ismerünk és az  Uncaria guianensis (Aubl.) Gmel-t. Mindkettőnek gyakran adják az Uña de Gato spanyol, illetve Cat’s Claw angol nevet, bár hatóanyagtartalmuk és következésképpen hatásuk eltérő.

A dél-amerikai esőerdőben élő indián őslakosok az Uncaria tomentosa lián kérgét, gyökerét, levelét több, mint 2000 éve használják.

Legtöbb adat a perui asháninka indiánok tudáskincséből maradt ránk, akik elsősorban reuma, különböző fertőzések, allergiák, asztma, daganatos betegségek és sok más panasz kezelésére használták a feljegyzések szerint igen jó eredménnyel. Nem csoda, hogy a fejlett országok kutatóinak, tudósainak érdeklődését felkeltette a növény. Az 1960-as években egy európai tanár, Arthur Brell, majd egy amerikai professzor Eugene Whitworth írta le tapasztalatait. Hamarosan megtörténtek az első növénykémiai vizsgálatok.

Az Uncaria tomentosa faj újra felfedezése Klaus Keplinger osztrák kutató nevéhez fűződik, aki a ’70-es évek elején ismerte meg botanikai kutatásai során. Megtörtént a növény terápiában jelentős alkaloidjainak izolálása és leírása, elkezdődtek az első klinikai vizsgálatok. 1994-ben a WHO támogatásával szervezett Uncaria fajokkal foglalkozó konferencián hivatalosan is gyógynövényként ismerték el.

Az Uncaria fajok potenciális hatóanyagai közül legnagyobb figyelmet az alkaloidok érdemelnek. Az Uncaria tomentosa növényben, így a gyökérben is két alkaloid csoportot különítenek el: a pentaciklikusés a   tetraciklikus oxindol alkaloidokat.

Előbbi csoport fontosabb képviselői; pteropodin,  izopteropodin (Uncarin C), speciofillin, Uncarin F, mitrafillin;

Utóbbi csoportba sorolandók; rinkofillin és izorincofillin.

További hatóanyagok közül a kinovinsav glikozidok (triterpének), fitoszterolok és polifenolok (proantocianidinek) érdemelnek kiemelést.

A farmakológiai és klinikai vizsgálatok kezdetben elsősorban az immun stimuláns, tumor gátló, gyulladáscsökkentő hatások vizsgálatára, valamint a terápiás területek körül határolására, illetve a megfelelő gyógyszerformák és adagok (dózisok) meghatározására irányultak. Figyelmet érdemelnek a toxikológiai vizsgálatok, valamint az esettanulmányok is.

Wagner és munkacsoportja már 1985-ben beszámolt az Uncaria alkaloidok, illetve kivonatok fagocitózist stimuláló hatásáról. Így pl. az izopteropodin 55%-kal, a pteropodin 26%-kal, az izomitrafillin 27%-kal növelte a fagocitózist.

A jelentős immunstimuláns hatást támasztják alá Lemaire és munkacsoportjának az eredményei (1999), miszerint a vizsgált macskakarom készítmény jelentősen növelte a patkány macrophagok, és a lipopoliszachariddal stimulált macrophagok interleukin 1 és interleukin-6 termelését 0,0025 – 0,1 mg/ml koncentrációban.

Jelentős hatásról számol be a szakirodalom az Uncaria kivonatoknak a sejtek védelmében való szerepéről. Sandoval és munkacsoportja (2000) vizsgálta a macskakarom vizes kivonat antioxidáns, szabadgyök scavanger sajátságát UV besugárzással, illetve DPPH-val kiváltott oxidatív stresszben. A sejtvédő hatást – figyelembe véve alkalmazott dózisokat – jó összhangban találták az antioxidáns aktivitással. A kivonatok nem mutattak mutagén sajátságot a Salmonella typhimurium különböző törzseire, viszont antimutagén védő hatásúak voltak UV besugárzás és 8-metoxi-psoralen-nel kiváltott fotomutagenesisben ugyanebben a kísérleti modellben. Az Uncaria tomentosa vizes kivonata kivédte a dohányzás hatására keletkező és vizeletben felhalmozódó mutagén anyagok in vivo károsító hatását     S. typhimurium-on (Rienzi et al. 1993).

Az Uncaria tomentosa kéreg különböző technológiával előállított kivonatait számos teszt-modellben vizsgálták és minden esetben kifejezett gyulladáscsökkentő hatást regisztráltak.  A kéreg kinovasav-3-ß-0 (ß-D-kinovopiranozid)-(27-1)-ß-D-glükopiranozid észter komponense 20 mg/kg p.o. dózisban 33%-os gyulladáscsökkentést eredményezett, de feltételezik, hogy a macskakarom kivonatok erős gyulladáscsökkentő hatásáért több komponens együttesen felelős (Aquino et al. 1991). Fontos megállapítása a vonatkozó vizsgálatoknak, hogy a modellkísérletekben használt dózis értékek jó megegyezést mutattak a népgyógyászati alkalmazások receptúráival (tea) (Chacón et al. 1998). In vitro kísérletekben igazolták a macskakarom kivonatok TNF a produkciót gátló hatását, ami különösen kifejezett volt vizes kivonatok esetében (Sandoval et al. 2000).

A macskakarom kivonatok tradicionális felhasználása között számos utalás van a fertőzéses megbetegedésekben való értékéről. A kéregből izolált kinovasav glikozidok erőteljes vírusellenes hatást mutattak két RNA vírus infekció esetén (MIC50 = 20-60 mg/l) (Aquino et al. 1989).

Az Uncaria tomentosa kivonatok sejtkultúrában gátolták a tumor sejtek növekedését és szaporodását Sheng et al.  (1998) azt a következtetést vonta le, hogy a tapasztalt hatás az apoptosis indukciójával és nem a nekrózis indukciójával valósul meg. Ismert, apoptosist előidéző ágensekkel összehasonlítva megállapították, hogy az Uncaria kivonatok aktivitásának fontos jellemzője annak elhúzódó volta.  (Hatás maximuma 48-72 óra szemben pl. a besugárzás vagy H2O2  24 órán belüli hatásával).

A macskakarom kéreggel, illetve különböző készítményeivel elvégzett toxikológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy kísérleti állatokon akut és subakut toxicitás tesztekben viszonylag nagy dózisokban is biztonságosak. LD50 értékeket akut kísérletekben 8-16 g/kg-nak találták egerekben, 28 napos kezelésnél 1g/kg dózisban negatív hatást nem tapasztaltak patkányokon. Humán önkénteseken csak szórványos, és speciális technológiával előállított készítményre vannak tapasztalatok (Keplinger 1999).

A tradicionális felhasználások adataiból 500 mg – 1 g napi kéreg drog az általános, de ennél magasabb dózisokról is van említés. Szisztematikus vizsgálatok, kivált tartós alkalmazás vonatkozásában hiányoznak, illetve a készítmények standardizálásának hiánya az értékek összehasonlíthatóságát nem tették lehetővé.

Leginkább kúraszerű felhasználását ajánlják, a rendszeres, szünet nélküli napi adagolás – mint más gyógynövényeknél – nem javasolt.

A jelenleg ismert tudományos adatok és tapasztalatok alapján a tabletta alkalmazása kontraindikált

  • terhes és szoptató anyáknál,
  • 12 év alatti gyermekeknél a megfelelő vizsgálatok hiánya miatt.
  • Immunszupresszált betegeknél,
  • szerv átültetés, tervezett csontvelő átültetés esetén, jelentős immunstimuláns, immunmoduláns hatása miatt nem alkalmazható.

Gyógyszeres terápiába való beillesztésénél orvosi felügyelet javasolt.

Természetesen számos kérdés maradt még nyitva az Uncaria tomentosa-t és gyógyászatban betöltendő szerepét illetően. Az azonban biztosan megállapítható, hogy a macskakarom tradicionális orvoslásban való alkalmazása tudományosan megalapozott és jó úton halad a tradicionális növényi gyógyszerként történő elismerése felé.

(2002.)

 Prof. Dr.Kéry Ágnes PhD, címzetes egyetemi tanár

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás