A Napok Köve

A szürkésfekete bazaltdarabon köröskörül relief látható. Közepén Tonatiuh az azték Napisten. Szájából vért ízlelő nyelvként egy áldozati kés nyúlik ki. (Az aztékok hite szerint a Napot a vér tartja mozgásban.) Karmai kétoldalt emberszívet markolnak. Körülötte a megelőző négy napot (világot, korszakot), a világ teremtésének négy korszakát örökítik meg az őket elpusztító katasztrófák (jaguár, szél, tűzeső, víz) ábráival, majd e körül a 20 naptári napjának hieroglifjei láthatók. A köröskörül felépítésű kő negyedik körét chalchilhuitl, azaz drágakövek (jade) díszítik. A ötödik körből sugároznak ki a napsugarak és a csillagok szimbólumai is. Az utolsó, hatodik körben a Napot szállító két Tűzkígyó (Xiuhcóatl) zárja le a kompozíciót.  Szájukból két istenség arca tekint ki. Az ötödik Nap (Nahui Ollin) a jelenlegi világ – melyet maga Tonatiuh jelképez -, s ebben, a 13 Nád évében teremtették az aztékokat. Ezt a keltezést a kőkorong tetején olvashatjuk.   A kő egészét geometriai szimbólumok rendszere díszíti, melynek megfejtésével fény derült az azték hitvilág bonyolult rendszerére és tudományos tárházának számos eredményére. A Napkőnek elnevezett monolit (faragott kő) részben a napórához való hasonlatossága miatt kapta a nevét, miután a katedrális egyik pillére mellöl előkerült.

dr. Kéri András:
Indiánok világa I. kötet:
„Az azték naptár”
részlet