Váltóláz, mocsárláz és a szent fakéreg

Cinchona (Carl von Linné)

A váltóláz ellenes jezsuita fakéreg (kinin) felfedezése
A mocsárláz vagy váltóláz (mal-aria= rossz levegő),

 

A malária ősidők óta az afro-eurázsiai népek állandó kísérője ismeretlen volt a prekolumbiánus Amerikában.A valamennyi „betegség királynője” (India) feltehetően több áldozatot követelt, mint a pestis, himlő és a kolerajárványok. Az ókori Kínában már ezer évvel ezelőtt sikerrel gyógyították a „quinghaosu” (az Artemisia annua artemisin) kivonatával, melynek terápiás hatását legutóbb igazolták.

A járványt leírta már Hippokrates, ennek esett áldozatául Babilonban Nagy Sándor, de a malária jelentősen hozzájárult a görög és a római birodalom széteséséhez is. Róma a Campagna mocsaraiban endémiás váltóláz miatt épült hét dombon, a római szenátus pedig már 2000 évvel ezelőtt törvényben kötelezte a nemeseket a posványos, mocsaras területek lecsapolására.

Az „olasz betegséget” zsoldos katonák azután elterjesztették egész Európában, Németországban különösen a Bodeni-tó és a Rajna felső szakasza (Oberrhein) mentén. Csak a skandináv államok északi régióit kerülte el a malária, mert az Anopheles szúnyog nem élt meg a Sarkkör vidékén (Józsa László közlése, 2009).Pizarro 1531 és 1533 között meghódítja a perui inka birodalmat. A malária későbbi ellenszerét, a kína-kérget (Cortex Chinae, perui (kecsua) neve: quina-quina) a konkvisztádorok előtt állítólag már az equádori indiánok varázslói is ismerték, és egy jezsuita páter B. de Cobo hozta 1632-ben Spanyolországba és Rómába, miután Juan Lopez de Canizares-t, a Loja-i helytartót kínakéreggel sikerrel meggyógyította. Egy ágostonrendi szerzetes, Calancha pedig több malaria tertiana-ban szenvedő beteget mentett meg kínakéreg-porral. Ettől kezdve a kínafa (egy Cinchona-faj, 1−11%-os kinin-alkaloida-tartalommal) termesztése a La Plata folyó mentén a jezsuita rendnek busásan jövedelmező privilégiuma lett (pulvis jesuitiarum), amelynek európai importját elsősorban a római jezsuita kollégium gyógyszerésze, P. P. Pucciarini irányította (pulvis cardinalis). 1669-től a kinin megjelenik az officinákban, így Angliában („angol víz”) is. A közben már Európa-szerte népszerű maláriaűző szert a hivatalos orvostudomány csak később kezdi használni, amikor H. van der Heyden tekintélye letöri kollégái addigi ellenállását, különösen azután, hogy Chigi kardinálist (VII. Sándor unokaöccsét) is eredményesen kezelte (1659). A jezsuita-por jó üzleti forrásnak bizonyult, ami csak tovább növelte a protestánsok ellenszenvét a római egyház ellen. Ezért halt meg Oliver Cromwell is váltólázban, mert hithű puritán létére a szerzetesek porát („jesuit bark”) elutasította. Ez lett volna II. Károly sorsa is a restauráció után, ha a királyt egy ügyes üzletember és orvos, Robert Talbot kínakéreggel meg nem gyógyította volna. Talbot „arcanuma” megmentette később (1679-ben) a Napkirályt is, aki az angol kalandort ezért 2000 Louisdor jutalomban részesítette.

Maláriában betegedett meg II. Rákóczi Ferenc is 1704-ben Szeged alatt, de akkor a kinint hazánkban még nem ismerték. Ezért a fejedelem Pápai Páriz fűzfa-főzetét itta, amely a szalicillal rokon antiszeptikus salicin-t tartalmazza. (A fűzfa-főzetet egyébként hasonló céllal már az óegyiptomi Edwin Smith-féle papirusz is ajánlja.)A kínafa első leírását Ch. M. La Condamine eljuttatja 1737-ben a párizsi Akadémiához. Linné https://askabiologist.asu.edu/explore/linnaeus-and-world-taxonomy ezt a metszetet ismerve besorolta azt rendszerébe Cinchona néven. A párizsi orvosi fakultás azonban idegenkedett az új maláriaellenes szertől, mert ez a lázat diuretikus hatás nélkül is csillapította, ez pedig az akkor ott még hivatalos galenosi humorálpatológiával nem volt összeegyeztethető. Ugyanakkor a malária mocsaras vidékeken tovább szedte áldozatait. A tengerparti városok elnéptelenedtek és a váltóláztól való félelem még a zsidó kereskedőket is a gettókba kényszerítette.

Ismeretes, hogy eleinte Sydenham és Willis is idegenkedett a kínafa használatától. Németországban a „homo mysticus” Stahl harcolt elkeseredetten a kínakéreg bevezetése ellen, mert annak használata és hatásmódja ellenkezett animisztikus kórtani szemléletével. Még a felvilágosult Hufeland sem a kinint, hanem az ópiumot tartotta a malária egyetlen hatásos ellenszerének. Északi tengerparti államok azonban úgyis kitartottak az arzén és az ópiumkúra mellett, főképpen azért, mert a perui kínakéreg beszerzése nagy anyagi áldozatokkal járt.

Az orvosi iskolák ellenállását végül is két olasz orvos, Francesco Torti (1709) és Giovanni Maria Lancisi, a Santo Spirito orvosa és s Collegio San Salvatore tagja törte meg 1709 és 1717 között. Lancisi XII. Ince és XI. Kelemen pápa orvosaként (és a Collegio di Sapienza anatómus professzoraként) évekig Girolamo Fracastoro útmutatásait követve kutatta a malária terjedésének okait.

A történelem feljegyezte, hány hatalmas hadsereg pusztult el Róma falai alatt Campagna-ban az epidémiás mocsárláz áldozataként. Ugyanez a sors várt volna a pápai állam katonáira és a vidék parasztságára is, ha Lancisi Rómában 1717-ben kiadott nagy tanulmányában („De noxiis paludum effluviis eorumque remediis”, azaz a „A mocsarak ártalmas kigőzölgéseiről és ellenszereiről”) nem szorgalmazza a mocsarak lecsapolását és nem igazolja a campagnai pásztorok évszázados hiedelmét a szúnyoglárvák rendkívüli elszaporodásáról, a szúnyogok pusztító folyékony mérgéről (palustria insecta noxium succum infundunt) és a vérbe történő inoculatio veszélyéről (vermes sanguineis vasissese inferent). Bibliofil tudós és nem költő lévén állításait bizonyítani akarta, és ezért még azt a bátor forradalmi újítást is bevezette, hogy az orvosok a betegek vérében a „lárvákat” rendszeres időközökben mikroszkóppal keressék.

A kínakéregpor általános használatánál azonban Lancisi fontosabbnak tartotta a megelőzést. Mint John Pringle, a katonai orvoslás úttörője is, aki a flandriai háborúban a hadvezetést figyelmeztette: ne táborozzanak mocsaras vidékeken. Ismeretes, hogy Savoyai Eugén hadseregét is tizedelte a malária Belgrád és Pétervárad visszafoglalásakor (1717 augusztus), és ugyanígy 1796-ban Napóleon itáliai seregét is a „mantuai láz” Mincio mocsarainál (a császárt sem kímélve).
A 18. század végéig mégsem vált általánossá a közben már könnyebben elérhető kínakéreg használata. 1780 körül a hadihajók legénységével is csak borba keverve lehetett megitatni. Nelson admirális ugyan 1803-ban elrendeli: a kínakéregport minden hajóorvos köteles készenléti táskájában tartani, de ezt az angol szárazföldi csapatok generálisai elhanyagolták. Ez vezetett 1809-ben a Napóleon elleni hollandiai invázió kudarcához: hetek alatt a 39 ezer főnyi angol hadseregből 27 ezren már a „Marschfieber” áldozataiként lazarettekben (járványkórház) feküdtek, és közülük 4175 katona életét is vesztette.

A kínakéreg hatásos kivonatát a 18. században senkinek sem sikerült izolálni. Amikor 1804−1806-ban Sertürner a morfiumot kristályosan előállítja és ezzel megindul az alkaloidák kutatása, majd 1826 után gyógyszeripari előállítása, 1820-ban két francia, a gyógyszerész, P-J. Pelletier és a kémikus, toxikológus Joseph Bienaimée Caventou felfedezi a kinint (és a cinchonidint), ami rövid időn belül a dél-amerikai Cinchonaerdők teljes letarolásához vezet. Ezért a gyógynövényt 1852 után holland telepesek Jáván termesztik. A kininszulfát nagyüzemi kinyerését ez ugyan biztosította, de a kinin a bennszülöttek számára továbbra is megfizethetetlen maradt. A Szuezi-csatorna építésénél (1859−1869) több tízezer fellah (szántóvető – arab) lesz az Anophelesz (malária)-szúnyogok (és a kolera) áldozata. Kininnel csak az európai betegeket kezelték.

forrás:Elitmed

kinin (INNquinine) egy természetes kristályos alkaloid, melynek láz- és fájdalomcsillapító, valamint gyulladáscsökkentő hatásai vannak. Íze nagyon keserű. Szerkezetileg a kinidinsztereoizomerje. A maláriagyógyszerek meggátolják a malária-paraziták  hemoglobinbontó képességét. Ennek következtében a parazita éhenhal, vagy toxikus mennyiségű hemoglobin halmozódik fel benne.

forrás:Wikipédia

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás